sokaig, noha a jó akaroi. és maga is a ki ezt irta, intették ötet hogy hagyná el rosz életét, de tsak hejában volt, az Isten ennek személyiben példát akara mutatni az olyan ifiaknak., a kik vakságal futnak erre a vétekre. de mely rettentö példa Ez az ifiu, egy éttzaka a mint alunék. irtoztato nagy ijedségben esék. és abban fel ébredvén., szörnyen kezde kiáltozni, arra mindnyájan a kik aháznál voltak. fel ébredtenek. és segittségire futottanak, és kérdezték tölle hogy mi nyavalyája volna, de semmi egyéb feleletet nem vehetének tölle. hanem tsak a kiáltást. az után papot hivatának, a kiis kezdé inteni hogy az Istenröl gondolkodgyék. és botsánatot kérjen tölle büneiért, de etsak haszontalan volt, apap annál inkáb inté sok szavaival. és köny hullatásival, ö pediglen végtire apap felé fordulván, és a papot el fordult szemekel. tekintvén. mondá néki. keserves szokal. Jaj annak aki engem el hitetet, tsak hejában kérném az Isten kegyelmét, látom apokol. meg nyilt. hogy engem el nyelyen,

Ezek aszok után. mind azok akik jelen valának. nagy sirásban lévén, mindenike kialtá neki hogy az Istennek ajánlaná magát. ö pediglen más felé fordulván., és követvén kiáltásit. ugy holt meg. mint kéttségben eset. és nyomorult.

Erre apéldara valo nézve, fiam, nem kellé reszketni mind azoknak. a kik atisztátalan vétekre adták magokot, fö képen az ifiaknak a kiket tekinti ez a példa, a melyböl meg tanulhattyák hogy mint kel el kerülni ezt a vétket, és hogy mitsoda szorgalmatoságal kel magokot meg oltalmazni. az olyanoknak társaságoktol., a kik a mások tisztaságát meg ronttyák.

IV Articulus. A tisztátalanság ellen valo orvoságokrol. leg elöbször. hogy eleinte kel. ennek a véteknek ellene állani.

Minek utánna meg mutattam volna néked a roszat, szükséges hogy annak orvoságát is meg mutassam. és üdveséges

(IV. Az Ifjak Kalauza: 176)


Előző oldal | Következő oldal